A pótdobok szerepe a horgászatban
Sokáig én sem gondoltam erre komolyan. Vettem egy jó feeder orsót, feltekertem a zsinórt, és kész – gondoltam. Aztán volt pár olyan helyzet a vízparton, ami alaposan megváltoztatta a hozzáállásomat. Azóta a kedvenc orsóimhoz két dobbal rendelkezem pluszba, és őszintén szólva nem is értem, hogy voltam el eddig nélkülük.
Miért kell a pótdob, és miért érdemes pluszba vásárolni?
A legtöbb minőségi feeder orsóhoz – például a Balzer Magna Nordic Pro vagy a Pilk modellekhez – gyárilag jár egy tartalék dob. Ez már önmagában jelzi, hogy a gyártó is fontosnak tartja. Én ennél tovább megyek: az egyik kedvenc feeder orsómhoz, a Balzer Allegra Feeder Distance-hez is vettem plusz dobot, és mindkét pótdobot más vastagságú zsinórral töltöttem fel.
Alapból 0,20-as monofil van az orsón. Az egyik pótdobon szintén 0,20-as, de erről mindjárt részletesebben. A másik pótdobon 0,22-es van. Elsőre furának tűnhet, hogy az egyik pótdobon ugyanolyan damil van, mint ami az orsón van. Ennek viszont nagyon egyszerű és praktikus oka van: ha horgászat közben szakad a zsinór – és néha bizony szakad főleg ha „zabál” a hal és az ember siet – nem kell befejezni a pecát és hazacsomagolni. Kicserélem a dobot, és megy tovább a peca. Ezt az érzést csak az ismeri, aki egyszer már megélte, hogy egy dobcsere megmentette a horgásznapot.
Mikor melyik dobot veszem elő?
A választás nálam mindig két dologtól függ: a távolságtól és attól, mekkora halra számítok azon a napon.
Amikor messzebbre horgászom, a 0,20-as monofil kerül fel. Vékonyabb átmérő, kisebb légellenállás – a kosár messzebb repül, és pontosabban is lehet dolgozni vele. Viszont ha nagyobb testű halakra számítok, átváltok a 0,22-re. Valamivel vastagabb, kicsit rövidebb az elérhető távolság (hozzáteszem nem vagyok egy távdobó bajnok, nem a legjobb a dobó technikám), de fárasztásnál sokkal biztonságosabb. Nem kell azon izgulni, hogy a hal „kimaxolja” a zsinórt a legrosszabb pillanatban.
A másik kedvenc feeder orsóm, a Tica Mentor Heavy Feeder 5000S, más kategória. Ez egy erősebb, nehezebb orsó, alapból 0,22-es monofil van rajta feltekercselve. A pótdobokon is 0,22-es fut, illetve akadósabb, nehezebb terepen 0,25-ös. Ahol bedőlt fák, tuskók, sűrű nádas várja az embert, ott nem spórolok a zsinóron. Inkább megyek el egy előkével, mint hogy az egész szereléket beadjam egy tuskónak. Ezt mindenki megtanulja egyszer.
A zsinór minősége nem mindegy
Sokat hallani, hogy a zsinór csak zsinór. Ez szerintem nem igaz. Egy gyenge rossz minőségű vagy régi monofil bepödrődik, elveszti a rugalmasságát, és pontosan akkor mondja fel a „szolgálatot”, amikor a legjobban kellene. Egy orsó hiába kiváló, ha rossz minőségű damilt tekersz rá: a rendszer csak annyira erős, mint a leggyengébb láncszem. Én jó minőségű monofil zsinórt töltök mindegyik dobra. Ez nem az a tétel, amin érdemes spórolni, mert a végén sokkal többe kerül…
Folyóvízen, ahol a sodrás, és a monofil nyúlása miatt fonott zsinórt érdemes használni, szintén hálás dolog a pótdob. Nem kell mindig újra feltekerni, ha „kiszőrösödik” – előre feltöltötted a tartalék dobot, és ha kell, egy perc alatt cseréled. Tavakon én alapvetően a monofilnál maradok, de az elv ugyanaz: a pótdob rugalmasságot ad a vízparton.
Megéri-e a pótdob?
Egy pótdob ára töredéke egy új orsónak. Cserébe azt kapod, hogy másodpercek alatt tudsz zsinórt és erősséget váltani, alkalmazkodni a körülményekhez, és nem veszíted el a horgásznapot egy szakadás vagy egy nem a terephez illő zsinór miatt. Ha rendszeresen jársz ki a vízre, a pótdob nem egy opcionális kiegészítő. Az alapfelszerelés része – és ez az a befektetés, ami mindig megtérül.
Görbüljön mindenkinek!
